Táborhely

A Rábcakapi Evangélikus Ifjúsági Központ, jelenleg egy többmilliós beruházás keretin belül felújítás alatt áll, annak érdekében, hogy a kor követelményeinek és színvonalának megfelelően fogadhassa a táborozó gyerekeket és szüleiket.

A volt iskola és parókia épületeiben öt szoba, ebédlő, 2 konyha és férfi/női mosdó, vizesblokk, illetve az egybenyitott közös udvar tűzrakó hellyel áll a látogatók rendelkezésére.

Rábcakapi

Első írásos említése 1209-ből származik, "Terra Capi" néven. Az 1300-as években a Kapy családot, mint régi birtokost említik az oklevelek. Az 1500-as években szerzetes apácák is jelentős birtokkal rendelkeztek a területen. 1848 előtt úrbéres község volt. A XX. század elején a kivándorlás Rábcakapit is megrendítette. A két világháborúban több helyi vesztette életét. 1975-től Bősárkányhoz tarozott, a rendszerváltás óta önálló közigazgatással rendelkezik.

Rábcakapi a Tóköz egyik jellegzetes települése, Csornától 15, Győrtől 35 km-re fekszik. A Rábca a falu határának északi felén folyik. A település egy magasabb helyen alakult ki, ahová a gyakori áradások vize kevésbé jutott el. A mocsárvilágban csak a vidéket jól ismerő emberek tudtak tájékozódni. A Rábca szabályozása a múlt század utolsó éveiben megtörtént, ezt követően átalakult a növényzet, az állatvilág, az életmód.

Lakosainak száma 170, csökkenő. Az emberek többsége a mezőgazdaságból él, többen eljárnak dolgozni Győrbe, Csornára. A falu határában található egy melegvizes termálforrás. Ennek a lehetőségnek a kihasználása jelenleg még várat magára. A falu három utcából áll. A Fő utca a meghatározó a település szerkezetében, azon halad át a főút. A lakásállomány egy része régi, a népi építészet értékei közé sorolható.

Gyülekezet és templom

Rábcakapi - eredeti nevén Kapi - egyházi múltjáról a XVII. század előtt nem sokat tudunk. Nincs nyoma annak, hogy a reformációt megelőzően templom, iskola állt vagy lelkész működött volna a faluban. 1608-ból azonban már van adatunk arra nézve, hogy állt itt egy külön istentiszteleti helyiség - nem templom, hanem imaház-, amelyben már evangélikus módon ünnepelték az istentiszteletet. 1681-ben a soproni országgyűlésen a kapiak azzal a kérelemmel fordultak az uralkodóhoz, hogy a bezárt templomukat visszakaphassák, beadványukat azonban elutasították. 1717-ig bizonyosan tudjuk, hogy a közeli Fehértó katolikus lelkésze alá tartoztak. Az istentiszteleteket házaknál, főként a község bírájának házában tartották, majd pedig abban a házban, amelyet az akkoriban ideérkezett evangélikus tanító számára építettek. A tanító vezette a hétköznapi istentiszteleteket, harangozott - a harangláb a mai templomtól nem messze, az útkereszteződésben állhatott-, vasárnaponként pedig prédikációs kötetből olvasott fel igehirdetéseket. A XVIII. században ez a lehetőség is szünetelt, mert ekkoriban a nem katolikus felekezetűek nyilvános istentiszteleteit évtizedeken át betiltották. Az áttörést II. József 1781-es Türelmi Rendelete hozta el a kapiak számára. Bár önálló lelkészük még nem volt, 1789-ben templomot építettek. 1871-ben önállósodott az egyházközség. A templomot 1889-ben teljesen átépítették, megnagyobbították, illetve tornyot építettek hozzá. 1901-ben új iskolát, 1968-ban pedig lelkészlakást épített a gyülekezet, amelyek azonban már nem töltik be eredeti funkciójukat, hanem az egyházmegye ifjúsági központjának adnak otthont.

Jelenleg a templom is felújítás alatt áll.